A természet és az élőlények, főleg a szabad szemmel nem látható, apró részletek mindig lenyűgöztek. Természetfotósként az egyik specialitásom a szuperközeli makrófelvételek készítése. Elég nehéz területe ez a fényképezésnek. Rengeteg eltökéltséget és türelmet követel az embertől, de el akarom magyarázni, hogy mit és hogyan csinálok.
Terepismeret
A leggyakoribb probléma az időjárás. Ezért mindig tudom, hogy éppen mi várható az időjárásban. A szuperközeli makró felvételeimhez egy focus stacking (fókuszsorozat) nevű technikát használok, amelynek lényege, hogy ugyanarról a témáról több fotót is készítek. Mivel itt a legenyhébb elmozdulásnak is hatása lehet a végeredményre, a szél az én legfőbb ellenségem. Egyszerűen nem tudok fotózni, ha fúj.
Mindig korán reggel megyek fényképezni. Az éjszaka során a rovarok a hibernációhoz közeli állapotba kerülnek. Nem is kelnek életre egészen addig, amíg a kelő nap sugaraitól kellően át nem melegedtek. Úgyhogy ez az ideális napszak, ha az ember lencsevégre akarja kapni őket – ilyenkor annak is kicsi a valószínűsége, hogy egyáltalán megmozdulnak, ami az én céljaimhoz tökéletes.
Időt kell szánnom arra is, hogy megtaláljam a megfelelő kompozíciót és hátteret, és ez mind a helyszínen lévő színek függvénye. Olyasmiket keresek, mint a hajnali harmatcseppek a fűszálakon. Amikor süt a nap, az apró vízcseppecskék gyönyörű, kör alakú bokeh-val gazdagítják a hátteret.
Felszerelés
A hihetetlen, 42,4 megapixeles felbontású Sony α7R III fényképezőgépet használom. A felbontáson kívül α7R III nagy előnye, hogy nincs benne tükör, de van opcionális elektronikus zár, így teljesen kiküszöbölhető vele a mozgó alkatrészek által okozott vibráció. A vibráció a makrófotós számára olyan probléma, ami a legrosszabb rémálmaiban jön elő.
Ami a világítást illeti, csak nagyon ritkán használok vakut. Jobban szeretek a természetes fénnyel dolgozni, és előfordul, hogy reflektort is használok, csak hogy az árnyékokat kiemeljem egy kicsit.
Mindig manuálisan állítom be a fókuszt, és használom az α7R III Focus Peaking (fókusz csúcsérték) funkcióját is. Ez hangsúlyosabbá teszi a fókuszban lévő éleket a képen. Különböző színek csúcsértékeit állíthatom be – sárgát, pirosat vagy fehéret –, hogy ezeket kiemeljem a kép témájának a színei közül.
Ami az expozíciót illeti, amennyire csak tudom, próbálom kiegyensúlyozni a zársebesség, a blende és az érzékenység expozíciós háromszögét. Ha a körülmények megengedik, hogy alacsony zársebességgel fotózzak, akkor a legjobb képminőség kedvéért ISO 100-at próbálok használni. Nagy előny, hogy az α7R III szükség esetén lehetővé teszi az érzékenység magasabb ISO-ra állítását, és a kép a részletekben még így is igen gazdag marad. A blende beállításában rugalmas vagyok, de általában f/8 és f/13 közötti értéket használok. Néha viszont közgyűrűket is szoktam használni, hogy még jobban lecsökkentsem a bejutó fény mennyiségét, és még nagyobb nagyítást érjek el.
Fókuszsorozat
A makrófotózáshoz – mivel a mélységélesség nagyon csekély, még egész kis blendenyílásnál is – a fókuszsorozat technikáját alkalmazom. Ez azt jelenti, hogy a témáról különböző fókuszpontokkal készített képek sorozatát egyesítem. Így a téma teljes mélységében éles lesz.
Ehhez elektronikus makrósíneket és egy rendkívül robusztus fotóállványt használok. Ezek a motoros sínek mikronos lépésközzel mozgatják a fényképezőgépem. Egy vezérlőn határozom meg a mozgás teljes terjedelmét és a lépések számát. A fényképezőgép minden lépés vagy mozdulat után készít egy fotót.
Előfordul, hogy 100 vagy 200 fotót is elkészítek így, ezért fontos a kép témájának tökéletes mozdulatlansága és a szélcsend. A legkisebb mozdulat is tönkreteheti az egész sorozatot. Ezért a tekintetem állandóan az α7R III előnézet képernyőjén van, hogy ellenőrizzem, nem történt-e akár a legkisebb elmozdulás is a képek között. Ehhez nagy türelemre van szükség, mert – ráadásul – mindig egynél több sorozatot készítek. Az egyik trükk a kép tárgyának a széltől való óvása, egy kisméretű sátor vagy valami hasonló segítségével.
Amint a képek elkészülnek, szoftvert használok a sorozat egyetlen képbe gyúrásához. Egy speciális szoftvert, a Zerene Stackert használom, de a képek egymásra pakolhatók a legszélesebb körben elterjedt szerkesztő programmal is.
Néhány további tipp:
„Mindig törekszem szebbé tenni a fotóimat – mindegy, meddig tart, és mennyi erőfeszítést igényel.”
