A színek központi szerepet játszanak tájképeimen. Legyen szó egy hihetetlenül élénk színekkel vibráló fenséges tájról vagy épp valami visszafogottabbról, mindig azt szeretném bemutatni a nézőnek, hogy mennyire lenyűgözőek tudnak lenni a színek és a fények.
A helyszín megtervezése
Minden a tervezéssel indul. Sok időt töltök a természetképeim helyszínei utáni kutatással, főleg otthon, Hollandiában. Mindig nyitott szemmel kell járni, hátha ráakadunk egy lehetséges helyszínre akár még ott is, ahol már százszor vagy ezerszer megfordult az ember.
A távolabbi helyek esetében számos módja van annak, hogy felfedezzük a kiválasztott helyszínt. Az Instagramon vagy a Google képek platformon szinte bármit meg lehet találni, és így már lesz némi elképzelésünk a terepről és a fényviszonyokról. Ha eldugottabb helyeknek akarok utánanézni, akkor a Google Earth az ideális választás. Órákat el tudok tölteni azzal, hogy pásztázom a tájat és keresem a lehetséges helyszíneket. Ha már kint vagyok terepen, gyakran drónnal kutatok helyszínek után, ahelyett hogy időt és energiát áldoznék arra, hogy én járjam be a vidéket.
Ahhoz, hogy megtaláljam az ideális színvilágot, tudnom kell, milyenek lesznek a fényviszonyok. Tudnom kell, hol és mikor bukkan elő a nap vagy a hold, illetve hol tűnik el a horizonton. Leginkább a PhotoPills alkalmazást használom erre a célra, ami segít felmérni, hogyan befolyásolja majd a nap vagy a hold mozgása a fényeket az adott helyszínen.
Mindig figyelek az időjárásra, ugyanis alapvetően befolyásolja a képek színvilágát. Ha minden terv szerint halad és az idő kegyes hozzám, akkor a tökéletes fényeket vagy pirkadat előtt vagy napnyugta után kaphatjuk el. Ilyenkor az ég akár vörös, rózsás vagy lila színekben pompázhat – ezek azok az erőteljes színek, amelyeket kedvelek. Éjszaka is szoktam fotózni; az éjszakai égbolton megannyi színt megörökíthetünk hosszú záridővel, különösen olyan helyeken, ahol nincs fényszennyezés.
Általánosságban azonban a komplementer színeket keresem. A kék és a narancssárga az egyik kedvenc párosításom – a kék tenger kivételesen jól harmonizál a narancssárga égbolttal. De akár az előtér apróbb elemei, például egy apró virág vagy egy kő is megteremtheti az összhangot az ég színeivel; ezeket az összetevőket kell keresni, és aztán megpróbálni hasznosítani őket a kompozíciónkban.
Az előtér apróbb, színes témáira úgy tudok nagyobb hangsúlyt fektetni, ha nagylátószögű objektívet használok. Gyakran a 12-24mm-es f/4 G objektívet választom 12 mm-es beállítással. Ha a talajhoz közel használjuk ezt a fókusztávolságot, hirtelen feltárulnak azok a körvonalak és részletek, amelyeket az előtér témáiként használhatunk. 12 mm-es beállításnál olyan nagy lesz az előtér, hogy szinte magába szippant a kép.
A másik objektív, amellyel dolgozom, a Sony FE 100-400mm f/4.5-5.6 OSS G Master modell. Ez az egyik legélesebb zoomobjektív, amit valaha használtam, és egyszerűen a rabjává váltam! Amikor 400 mm-es beállítással fényképezünk egy tájat, jó adag kreativitásra van szükség – rendkívül távolra kell nézni, és látni kell, hogyan passzolnak egymáshoz a látkép egyes elemei. A szélsőséges fókusztávolságok használata kreativitásra sarkallja az embert, így sokkal egyedibb lesz a végeredmény, mintha egy megszokott beállítást választottunk volna.
Korábban egy Sony α7R II-es modellel használtam az objektíveimet, de mostanra váltottam a Sony α7R III fényképezőgépre. A 42,4 megapixeles felbontás kiváló részletességet biztosít, és a dinamikatartomány még az árnyékos részek részleteit is megmutatja. A fényképezőgép, az objektívek és az állvány mellett mindig viszek magammal néhány szűrőt is, de ritkán használok egyenletes ND szűrőket, és inkább a megvilágított részekre exponálok. Tudom, hogy az α7R III még az árnyékos részeket is képes szinte mindig bőséges részletességgel megörökíteni, és ezeket meg is tudom mutatni az utószerkesztés során.
Szerkesztés
Amikor a képeimet szerkesztem, szeretek alakítani rajtuk, hogy a legtöbbet hozhassam ki az adott jelenetből. De sosem hamisítom meg a képet azáltal, hogy mondjuk megváltoztatom az eget – csak arra használom a képfeldolgozási technikákat, hogy a valósághoz hűen tudjam megmutatni azt, ami a képen van. A képek katalogizálásához az Adobe Lightroom szoftvert használom, az Adobe Photoshoppal pedig a színt és a kontrasztot állítom be, valamint világosabbá vagy sötétebbé szerkesztem a kép egyes részeit.
Gyakran hallani, hogy túl sok az utánszerkesztés a fotózásban, vagy hogy akár hamisnak is tűnhet egy kép, különösen a napfelkelték vagy napnyugták esetében. De a természetes fények és színek is lehetnek hihetetlenül szépek, és olyanra is volt már példa, hogy nekem kellett a kép egyes részein csökkentenem a telítettséget. A tanácsom tehát az, hogy keljünk korán, és tapasztaljuk meg a saját szemünkkel, mire is képes a természet.
Néhány további tipp:
„A tökéletes kép elkészítésének megszállottja vagyok.”
